Húzóember: Simon Karolina

SAN_2637

A cikk megtekintése PDF formátumban.

Tizenhárom évvel ezelőtt a nulláról kezdte el felépíteni a Japan Travel Bureau (JTB) budapesti irodájának kiutazási részlegét, amely mára vezetésével évi 2 milliárdos forgalmat produkál. Filigrán alkata megtévesztő, mert Simon Karolina rendkívül határozott, céltudatos személyiség.

– A kedvteléseidből kiderül, hogy szeretsz mindent, ami japán. Mi volt előbb: a japán kultúra iránti vonzódásod, vagy ez a munkahely?

– Korábban csak annyit tudtam Japánról, amennyit az átlagember, de mára a szigetország szerelmesévé váltam, amiben jelentős szerepe volt annak, hogy 2004-ben megpályáztam a JTB Hungary vezetői posztját. Az én feladatom lett a kiutazási részleg felépítése. Ehhez meg kellett tanulnom, hogyan kommunikáljak a japánokkal, meg kellett ismernem az üzleti kultúrájukat, a szabályaikat.

– Értek nagy meglepetések? Hiszen a japán társadalom berendezkedése, gondolkodásmódja, munkakövetelményei olykor felfoghatatlanok egy európai ember számára.

– Ez valóban így van, de a különbségek azért nem sokkolóak. Eléggé egyértelműek a szabályok, amelyeket követnek az üzleti életben. A japán munkakultúrával meglepően könnyen tudtam azonosulni, és a JTB Hungary-nél is ezt követjük: nagyon lojálisan, tisztességtudóan, odaadóan dolgozunk, és korrekten, alázattal viszonyulunk az ügyfelekhez. Jómagam igen maximalista vagyok, ezért a legmeghatározóbb számomra a japánok tökéletességre való törekvése: azt vallják, mindent lehet még jobban csinálni. Noha talán éppen ezért szigorú vezetőnek tartanak, de a hagyományos értelemben vett főnöklés mellett nagy figyelmet fordítok a jó munkahelyi légkör fenntartására.

– Nem tipikus, hogy ennyire klasszikus úton érkezzen valaki ebbe a szakmába, már a középiskolában, úgymond, irányba álltál. Már akkor is ennyire céltudatos voltál?

– A Gundel idegenforgalmi szakára az angol kéttannyelvű oktatás miatt mentem, de hamar egyértelművé vált számomra, hogy ez lesz az én utam. Utazási irodában és szállodában egyaránt gyakornokoskodtam, a főiskola mellett elvégeztem a IATA képzését is, így mire lediplomáztam, már tapasztalatom és állásom is volt. Először a Cooptouristnál dolgoztam repjegyesként, aztán jött a United 4 Skyline Tickets négy évig, ott kezdtem el cégeket képviselni, de értékesítéssel is foglalkoztam.

– Ebben a Deák térhez közeli irodaházban három emeletet elfoglal a JTB Hungary, valójában mekkora a cég?

– A szakmabeliek is meglepődnek, amikor elmondjuk, hogy a JTB budapesti irodájának 180 alkalmazottja van. A kollégák többsége regionális beutaztatással foglalkozik, és foglalási központként szolgálják ki az európai operációt. Kiutaztatási üzletágunk csapata 13 főből áll. Büszkeséggel tölt el, hogy az elmúlt években a JTB európai hálózatának vezetői irodái közé nőttük ki magunkat.

A forgalmunk 80 százaléka céges utaztatásból származik, ám – a tévhittel ellentétben – nemcsak Japánba utaztatunk, hanem bárhova, Európától Ázsián át akár Amerikába is. A kiutazás további területei a Japánspecialista, a leisure részleg (Ázsia és egyéb desztinációk), valamint az ethnic, amely csak japánokat szolgál ki, az anyanyelvükön. Fontos eredményünk, hogy mi vagyunk a Japan Rail Pass vasútbérlet kizárólagos értékesítője.

Tulajdonosunk a JTB európai leányvállalata, a hollandiai központú Tumlare Corporation. Magát a japán anyacéget, a JTB Corporationt pedig 1912-ben alapították, amely a világ egyik vezetői utazási vállalata globális szinten 370 értékesítési irodával és 27 ezer alkalmazottal.

– Az utazási piacon sokkal inkább Japánspecialistaként vagytok ismertek, ezzel a branddel felvállaltátok a japán kultúra népszerűsítését is. Ez elvárás ennél a cégnél, netán személyes misszió?

– Azt mondhatom, hogy a Japánspecialita márka az én gyerekem, és mára üzleti stratégiánk fontos elemévé vált. Szeretnénk tovább erősíteni, ezért fejlesztési keretünk jelentős részét fordítjuk rá. Ez a márkánk erős PR- és online marketingtámogatást kap, hamarosan lesz egy Youtube-csatornánk is, arra pedig különösen büszke vagyok, hogy kommunikációnkra követendő példaként tekintenek a vállalatunk többi európai irodájánál.

Az elmúlt tíz évben folyamatosan emelkedett a Japánba utazó magyar turisták száma, ennek eredményeképpen pedig évről évre egyre több körutat indítunk, és az egyéni utazások iránti igény ugyancsak dinamikusan növekszik. Fontosnak tartjuk, hogy idehaza megismertessük a japán kultúrát, amelyről egyébként a legtöbben csak filmekből vagy könyvekből tájékozódnak. Japán valójában sokkal többet nyújt az utazóknak, mint amit el tudnak képzelni.

– Idén a JTB régióvezetőjévé neveztek ki, Budapest mellett egyelőre Prága tartozik hozzád. Mi a feladat?

– A prágai iroda kisebb, mint a magyarországi, profitábilissá kell tenni, ezért a nálunk jól működő gyakorlatokat szándékozom ott is bevezetni. Ezenkívül aktívan dolgozunk a régiós hálózat bővítésén: a jövőben szeretnénk terjeszkedni Horvátországban, Romániában és Lengyelországban is.

– Keményen dolgozó vezetőként mennyi jut belőled a gyerekeidnek? Emlékszem, amikor jó néhány éve először találkoztunk, a pár hónapos kislányod is bent volt veled az irodában.

– A munkámra mindig úgy tekintettem, mintha a saját vállalkozásom lenne, mert hiszem: akkor működik valami jól, ha az ember nem alkalmazottként viselkedik a rendszerben, és ezt a szemléletet szeretném átadni kollégáimnak is. Mindkét kislányommal fél évig otthon maradtam, de folyamatosan követtem az irodai eseményeket, hogy képben maradjak, és megadtam az iránymutatást a munkatársaimnak, a többit pedig ők már szépen elvégezték.

A legfontosabb számomra viszont mindig is a gyerekeimmel együtt töltött idő volt. Helytállni mindkét szerepkörömben csak úgy tudok, ha jó az időmenedzsmentem. Ehhez elengedhetetlen egy olyan megbízható, szakértő csapat, mint az enyém, akikre nyugodtan támaszkodhatok. Másrészt a család folyamatosan segít, ami egyedülálló édesanyaként különösen fontos számomra, hiszen én megyek a gyerekekért az iskolába, az óvodába, viszem őket edzésre, színházba, így minden percem be van osztva.

A lányaimmal sokat utazom, ők most 5 és 8 évesek. Meggyőződésem, hogy minél többféle kultúrát ismernek meg, annál nyitottabb, tájékozottabb emberré válhatnak. Ennek megfelelően voltunk már igazi bakancsos-hátizsákos felfedező úton Thaiföldön, idén pedig Balit fogjuk közösen feltérképezni.

– És hogy fér még mindebbe bele a triatlon, mint új kihívás?

– Nekem mindig kellenek nagy célok, a munkában és a magánéletben egyaránt. Ilyen célkitűzés, hogy minden évben legalább egyszer lefutom a félmaratont. Idén egyszercsak kitaláltam, hogy triatlonozni fogok – noha nem vagyok egy úszóbajnok, így eléggé meg is leptem a családomat. Most edző segít, hogy megtanuljak szabályosan gyorsot úszni, és beruháztam egy országúti kerékpárba is, amellyel immár komoly távokat teszek meg.

– Beszélsz japánul?

– Alap udvariassági fordulatokat tudok, de nem beszélem a nyelvet, viszont szeretném, ha a gyerekeim megtanulnának japánul. Éppen ezért már most is sok japános dolgot csinálunk közösen, hogy kedvet kapjanak hozzá. Szerencsére szeretik a japán ételeket, az animációs mesefilmeket, tudnak origamizni és gyűjtik a kokeshi babákat.

PROFIL

Iskolák: Gundel Károly Szakközépiskola, angol kéttannyelvű idegenforgalmi szak; Kodolányi János Főiskola, idegenforgalmi közgazdász

Zene: Fábián Juli, Budapest Bár, jazz

Könyv: Murakami Haruki regényei

Film: Eredet, Elrabolva, Hayao Miyazaki animációs filmjei

Színész: Liam Neeson, Clive Owen, Ken Watanabe, Vincent Cassel

Sport: futás, országúti kerékpározás, úszás

Szabadidő: gyerekeimmel közös programok, utazás

Kedvenc étel: japán és francia konyha

Kedvenc ital: pezsgő, prosecco, fehér bor

Csillagjegy: vízöntő

Szerző: Fucskó Hajnalka

Facebook

Get the Facebook Likebox Slider Pro for WordPress